Az első parlamenti - és helyi - választások Kis-Jugoszláviában. Szerbiában az ellenzék (leszámítva a VMDK-t) bojkottja mellett, mintegy 40%-kal elsöprő győzelmet arat Milošević kormányzó Szocialista Pártja. Az ultranacionalista csetnikvezér, Vojislav Šešelj pártja 30%-kal a második.
1997. szept. 21.
Parlamenti és elnökválasztás Szerbiában, amelyen Zoran Lilić (Szocialista Párt) győz Vojislav Šešelj (Szerb Radikális Párt) előtt. Mivel egyik jelölt sem ér el abszolút többséget, második fordulóra van szükség. A jugoszláv szövetségi parlament majd 1999. jan. 21-én állandó megfigyelői státust kap az orosz-fehérorosz szövetség parlamenti gyűlésében.
1997. szept. 21.
A lengyelországi parlamenti választáson a Szolidaritás Választási Akciója (AWS) győz a Baloldali Demokratikus Unió (SLD) előtt. A választás eredményeként az AWS a jobboldali Szabadság Unióval (UW) alakít kormányt. A jobboldali koalíció 1998. jún. 18-án - a baloldal bojkottja mellett - elfogadtatja a kommunista rendszert egészében elítélő és a LEMP felelősségét kimondó szejm-határozatot. Eszerint az utópián alapuló kommunizmust a Szovjetunió és Sztálin "a lengyel nép akarata ellenére erőszakkal kényszerítette az országra".
1997. okt. 5.
A szerbiai elnökválasztás második fordulójában, a 7,2 millió jogosultból 3,5 millió résztvevő és 3%-nyi érvénytelen szavazat mellett, a szélsőjobboldali Vojislav Šešelj 1,73 millió szavazattal győz ugyan a hatalmon levő baloldali pártok közös jelöltje, Zoran Lilić (1,69 millió) előtt, azonban az 50% alatt maradó részvételi arány miatt a választás érvénytelen.
1997. okt. 5.
A montenegrói elnökválasztás első fordulójában, a 458 ezer jogosult 63,4%-os részvétele mellett, Momir Bulatović hivatalban levő szerbbarát elnök 145,4 ezer szavazattal győz a nagyobb önállóság híveként ismert Milo Đukanović (144,7 ezer) előtt. Mivel egyikük sem ér el abszolút többséget, második fordulóra van szükség.
1997. nov. 22. - 23.
A radikális R. Karadžić és a nagyhatalmak által támogatott Biljana Plavšić hivatalban levő elnök ellentéte miatt előrehozott parlamenti választás a boszniai Szerb Köztársaságban, amelyen - a menekültek voksainak beszámítása előtt (amelyekkel azután 15 muszlim képviselő jut be a szerb parlamentbe) - Karadžić eddig abszolút többséget élvező Szerb demokrata Pártja 32,9%-kal győz, Plavšić újonnan létrehozott Szerb Nemzeti Szövetsége/SNS (19,9%) és Šešelj Szerb Radikális Pártja/SRS (19,4%) előtt. A Szerb Szocialista Párt/SPS 12%-kal a negyedik. (Az 1998. szept. 12-13-i elnökválasztáson azután a radikális jelölt Nikola Poplasen legyőzi Plavšićot.)
1997. dec. 7.
Érvénytelensége miatt megismételt elnökválasztás első fordulója Szerbiában: a 7,2 millió jogosult 55,5%-os részvétele mellett a hét jelölt közül a második fordulóba került szocialista párti Milan Milutinovic 41,6%-ot, a radikális Vojislav Šešelj 34,2%-ot ér el (a szélsőséges nacionalista Vuk Drašković 16,15-kal lesz harmadik).
1997. dec. 21.
A megismételt szerbiai elnökválasztás második fordulójában, az eredményességhez épphogy elegendő 50,3%-os részvétel mellett, a szocialista párti Milan Milutinovic 59,2%-kal győz a 37,6%-kal második Vojislav Šešelj (Szerb Radikális Párt) előtt.
