Vilmos király Otto von Bismarck-Schönhausen porosz nemest nevezi ki miniszterelnökké (aki október 8-án külügyminiszter is lesz).
1865. okt. 4.
(és 11.) III. Napóleon a franciaországi Biarritzban - elismerve a németországi porosz szupremáciát - semlegességet ígér Bismarcknak egy porosz-osztrák háború esetére. Egyúttal Franciaország elismeri az egységes olasz államot. Cserében Bismarck Luxemburgot ígéri a franciáknak (III. Napóleon eredetileg Belgiumot is követelte) . kapcsolódó térképek: 61
1866. ápr. 9.
Bismarck javaslata össznémet nemzetgyűlés összehívására általános választójog alapján. A német államok elvetik a javaslatot.
1866. jún. 10.
Bismarck új Német Szövetséget javasol, Ausztria kizárásával.
1867. ápr. 16.
Az északnémet államok gyűlése (1867. febr. 24-ápr. 17.) elfogadja a szövetség alkotmányát, amivel porosz vezetés alatt formálisan is megalakul az Északnémet Szövetség. Örökletes szövetségi elnöke a porosz király, szövetségi kancellárja Bismarck lesz. A szövetség keretében létrejön az új Német Kereskedelmi és Vámszövetség . kapcsolódó térképek: 61 63 63
1867. aug. 8.
Franciaország memoranduma Bismarckhoz egy Rajna-balparti ütközőállam megteremtéséről.
1870. júl. 2.
A sajtó kiszivárogtatja, hogy Bismarck ösztönzésére a spanyol trónra Hohenzollern Lipót főherceget jelölik, ami diplomáciai konfliktust robbant ki Németország és Franciaország között.
1870. júl. 19.
A Bismarck által provokált Franciaország hadat üzen az Északnémet Szövetségnek, amivel kezdetét veszi a porosz-francia háború. A francia várakozással ellentétben a délnémet államok csatlakoznak Poroszországhoz ill. az Északnémet Szövetséghez. kapcsolódó térképek: 63
1871. márc. 21.
Németország szövetségi kancellárja Bismarck lesz.
1876. máj. 13.
A május 11-14-ei berlini orosz-porosz-osztrák kancellári konferencia (Bismarck, Gorcsakov, Andrássy) memoranduma a Portához, amely a török reformok nagyhatalmi ellenőrzését követeli ("berlini emlékirat"). Ezúttal a Porta utasítja el.
1876. nov. 1.
Fegyverszünet a szerb-török háborúban. A szerbek orosz támogatását Németország megakadályozza, s a cár decemberben hozzájárul a konstantinápolyi konferencia összehívásához. kapcsolódó térképek: 65
1876. nov. 1.
Bismarck deklarálja, hogy Németországnak nem érdeke sem Oroszország, sem a Monarchia meggyengülése.
1878. máj. 6.
A Monarchia nemzetközi konferencia összehívását javasolja a San Stefanó-i béke revideálására. Az Oroszország megnövekedett hatalma miatt álláspontot változtató Bismarck közvetít a nagyhatalmak között.
1878. jún. 13.
A krími háború alatti felállás megismétlődésétől tartó Oroszország meghátrál, és San Stefano revideálására Bismarck vezetésével összeül a berlini kongresszus.
1878. jún. 13.
A konstantinápolyi Albán Bizottság szervezésében és a Porta támogatásával tanácskozást tartanak Prizrenben, ahol elhatározzák egy Központi Bizottság létrehozását. Ezzel létrejön a zömmel mohamedán nagybirtokosokat tömörítő Prizreni Liga. A küldöttek, az albán nemzeti célokat megfogalmazó Abdul Frashëri vezette kisebbséggel szemben az oszmán szuverenitás fenntartása mellett döntenek: a Bitola központú nemzeti területek megtartását a szlávokkal szemben, autonómia formájában az Oszmán Birodalmon belül. Az orosz-török békeszerződés revideálása érdekében ellenállási gócokat hoznak létre (északon Szkutari és Prizren, délen Preveza és Janina).
1879. okt. 7.
Miután a három császár informális szövetsége kevésnek bizonyul, Bismarck javaslatára Bécsben létrejön Ausztria és Németország öt évre szóló - és végül a korszak legtartósabb szövetségeként 1918-ig fennálló -, oroszellenes élű védelmi megállapodása ("kettős szövetség") . Ezzel Bécs bevonja Németországot a maga oldalán a Balkán ügyeibe. kapcsolódó térképek: 109
1881. jún. 18.
Az Oroszországgal végleg szakítani nem kívánó Bismarck Berlinben keresztülviszi a három (orosz, osztrák, német) császár egyezményének titkos megújítását három évre. Az általános semlegesség elvén túl leszögezik, hogy a két bolgár állam alkalmas időben egyesülhet, s a Monarchia hasonlóképpen alkalmas időben annektálhatja Bosznia-Hercegovinát. Szükséghelyzetben konzultációt irányoznak elő, s elfogadják a Tengerszorosok lezárásának orosz értelmezését.
1890. márc. 20.
II. Vilmos elfogadja Bismarck kancellár lemondását. Utódja Leo Caprivi lesz.
