Miloš Obrenović szerb csapatok élén beveszi Užicét.
1815. máj. 5.
Újabb szerb felkelés élére áll a már az első felkelésben is résztvett Miloš Obrenović. kapcsolódó térképek: 51 99
1815. máj. 13.
Obrenović hivatalosan is meghirdeti a szerb felkelést.
1815. okt. 2.
Miután a szultán leváltja a Belgrádi pasalik éléről Szulejmánt, a Miloš Obrenović és Marasli Ali pasa ruméliai vezír közötti szóbeli megállapodás elismeri Szerbia széles autonómiáját és Miloš Obrenović főkenézi (azaz fejedelmi) rangját. kapcsolódó térképek: 51
1817. júl. 25.
Miloš Obrenović szerb fejedelem meggyilkoltatja a titokban hazatérve a harcot folytatni kívánó radikálisabb riválist, Kara Đorđét, aki ekkor már a Hetéria tagja. Az a kiindulópontja a Karadjordjevic- és az Obrenović-dinasztia évszázados harcának.
1817. nov. 6.
Az 1815. októberi szóbeli megállapodást írásban rögzítő belgrádi szerb-török egyezmény Szerbiának autonómiát ad, Miloš Obrenovićot pedig elismeri - nem örökletes - fejedelemnek. kapcsolódó térképek: 51 99 108 173 328
1830. aug. 3.
Orosz-osztrák megegyezés Karlsbadban, ennek értelmében elismerik a júliusi monarchiát, de nem engedik meg Franciaországnak, hogy Európa ügyeibe beleszóljon (azaz lényegében kizárják a Szent Szövetségből). II. Mahmud szultán újabb rendeletben konkretizálva megerősíti Szerbia széles autonómiáját, örökletes vazallus fejedelemnek ismerve el Miloš Obrenovićot. Ugyancsak elismeri a szerb egyház önállóságát, élén a belgrádi metropolitával. A török csapatok hat erőd kivételével kivonja a fejedelemségből. kapcsolódó térképek: 51
1838. dec. 24.
Szultáni hattiserif formájában oktrojált alkotmányt kap Szerbia ("török alkotmány"), amit elsősorban Miloš Obrenović fejedelem belső ellenzéke, az ún. alkotmányvédő párt szorgalmazott. A fejedelem nem fogadja el hatalmának korlátozását.
1839. jún. 13.
Szerbiában fia Milan javára lemond és emigrál Miloš Obrenović. Milan egy hónap múlva bekövetkezett halála után, másik fia, a külföldön élő Mihály (aki 1840-ben tér haza).
1843. jún. 15.
Az 1842. szeptember közepén összeült szkupstina Aleksandar Karađorđevićet (az első felkelés vezetőjének fiát) választja szerb uralkodónak I. Sándor (1843-1858) néven (az örökletes uralkodás joga csak az Obrenović-dinasztiát illeti meg).
