Az 1986-ban a Szerb KSZ élére került Slobodan Miločević a helyi szerbek előtt Kosovopolje/Rigómezőn mondott beszédében meghirdeti a szerb nemzet megvédésének programját.
1987. szept. 23. - 24.
A politikai fordulat jeleként a Szerb KSZ VIII. plénumán a "nemzeti kommunista" Slobodan Miločević megszerzi a teljhatalmat.
1988. júl. 9.
A Slobodan Miločević vezette ún. "antibürokratikus forradalom" első lépéseként szerb ellenzéki tüntetés a vajdasági Novi Sad/Újvidéken.
1988. nov. 26.
A szavazatok 85 %-ával Szerbia államfőjévé választják a szerb nacionalista expanzió vezetőjét, a kommunista Slobodan Miločevićet.
1989. jún. 9.
Az Ante Marković vezette jugoszláv szövetségi kormány meghirdeti drasztikus antiinflációs reformprogramját. A "sokkterápiát" elsősorban a szerb Slobodan Milošević ellenzi.
1989. jún. 28.
Slobodan Milošević vezette egymilliós szerb nacionalista tüntetés Kosovopolje/Rigómezőn, a csata ("szerb Mohács") 600. évfordulóján. A résztvevők - a törökellenes 1804-es első és 1815-ös második felkelésre utalva - a "harmadik szerb nemzeti felkelés" diadalát ünneplik.
1989. jún. 28.
Februárban kezdődött demonstrációk csúcsa Moldáviában, a szovjet annexió évfordulóján.
1989. nov. 11.
A lett törvényhozás törvénytelennek nyilvánítja az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktum Kelet-Európa felosztásáról rendelkező titkos záradékát.
1989. nov. 11. - 12.
Szerbiában egypárti elnökválasztáson 79,1%-al ismét Slobodan Milošević győz. Három ellenfele 5-8%-ot kap.
1989. dec. 17.
Jugoszláviában a köztársasági pártkongresszusok zárópontjaként a Szerb Kommunisták Szövetségének XI. kongresszusa Sz. Milošević vezetésével elutasítja a többpártrendszert, kiáll a föderatív Jugoszlávia és az egységes JKSZ mellett.
1990. júl. 16.
A Szovjetunió H. Kohl és M. Gorbacsov 15-16-i sztavropoli találkozóján beleegyezik az egyesült Németország NATO-tagságába.
1990. júl. 16.
Ukrajna deklarálja szuverenitását.
1990. júl. 16. - 17.
Szerbiában a Slobodan Milošević vezette Szerb KSZ - a pártvezetés júl. 11-i döntésének megfelelően - kongresszusán felveszi a Szerb Szocialista Párt nevet.
1990. dec. 9.
és 23. A jugoszláviai tagköztársaságok közül utolsóként parlamenti és elnökválasztás Szerbiában és Montenegróban. Szerbiában, 71,5%-os részvétel mellett, 45,8%-kal (194 mandátum a 250 fős egykamarás parlamentben) fölényesen győz a Szerb Szocialista Párt, a 15,7%-ot (19) elérő Szerb Megújhodási Mozgalom előtt. Harmadik 2,6 %-kal (8) a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Az egyidejűleg megtartott közvetlen elnökválasztáson Slobodan Milošević már az első fordulóban fölényesen, 65,3%-kal győz a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője, Vuk Drašković (16,4%) előtt. Az albánok bojkottálják a válsztásokat (és ettől kezdve a kilencvenes évek összes hivatalos válasasztását). kapcsolódó térképek: 303 312 328
1990. dec. 9.
és 23. Montenegróban, 75, %-os részvétel mellett, a Kommunisták Szövetsége győz (83 mandátum a 125-ből). Az egyidejűleg megtartott elnökválasztás december 23-i második fordulójában fölényesen győz a Kommunista Szövetségének képviseletében induló Momir Bulatović.
1990. dec. 9. - 13.
Tömegtüntetések Albániában a többpártrendszer követelésével. A vezetők közül 25-öt december 18-20-án 11-20 évi börtönre ítélnek.
1991. jan. 24.
Kučan és Milošević találkozójukon megállapodnak abban, hogy Szerbia tiszteletben tartja Szlovénia döntéseit, cserében Szlovénia "tudomásul veszi" a szerbek azon érdekeit, hogy egy államban éljenek.
1991. febr. 17.
Tudjman és Milošević Karađorđevóban Bosznia-Hercegovina felosztásáról tárgyal.
1991. márc. 16.
Slobodan Milošević - Jugoszlávia halálát előrevetítve - a szerb érdekek védelmének prioritását deklarálja.
1991. okt. 18.
A hágai Jugoszlávia-konferencián a hat tagállam köztársasági elnökei közül öt elfogadja a köztársaságok függetlenségét kimondó Carrington-tervet. Milošević azonban elutasítja, ami a konferencia csődjét eredményezi, s az ún. Badinter-bizottság kinyilvánítja, hogy "Jugoszlávia megszűnt létezni".
