Az 1944. novembere óta Albánia élén álló Enver Hodzsa április 1-jei halála után Ramiz Alia lesz a kommunista Albán Munkapárt és az ország vezetője.
1986. márc.
Népszavazás Spanyolországban a NATO-ból való kilépésről vagy bennmaradásról. Mintegy 60 %-os részvétel mellett a szavazók 52 %-a a bentmaradás mellett dönt, míg 40 %-uk ellene. Ez az első népszavazás a szervezet történetében.
1986. márc. 1.
Nedzsmia Hodzsát (az elhunyt pártvezető özvegyét) az albán népfront elnökévé választják, amivel a rendkívül óvatos változást kezdeményező Ramiz Alia pártvezetővel szemben a Nedzsmia és Simon Stefani belügyminiszter reprezentálta ortodox kommunista politikusok rivális hatalmi központtá próbálnak szerveződni.
1990. jan. 22.
Ramiz Alia pártvezető deklarálja, hogy a regionális válság nem érinti Albániát, a kommunizmus szerves kialakulása és konzekvens jellege miatt.
1990. máj. 10. - 12.
Pérez de Cuéllar személyében először látogat ENSZ-főtitkár Albániába, az általa javasolt többpártrendszert azonban Ramiz Alia elutasítja.
1990. szept. 28.
Ramiz Alia személyében - az európai folyamatokban való albán részvétel igénye mellett a szuverenitást hangoztatva a katonai tömbökkel és a nagyhatalmi erőpolitikával szemben - először szólal fel ENSZ-közgyűlésen albán vezető.
1990. dec. 26.
A választásra készülő Albán Munkapárt konferenciáján Ramiz Alia deklarálja a párt marxista jellegének megőrzését.
1991. ápr. 30.
Az új albán parlament Ramiz Aliát választja köztársasági elnöknek, aki emiatt lemond kommunista pártvezetői posztjáról.
1991. szept. 16.
Albánia nevében Ramiz Alia elnök Párizsban aláírja a Párizsi Chartát, majd másnap Helsinkiben a Helsinki Záróokmányt.
1992. ápr. 9.
A jugoszláv hadsereg körülzárja és lőni kezdi Szarajevót.
1992. ápr. 9.
Miután Ramiz Alia április 3-án lemondott köztársasági elnöki tisztségéről, a parlament a demokrata párti Sali Berishát választja elnöknek.
