A nagyhatalmak berlini kongresszusa, revideálva a San Stefanó-i békét a berlini békeszerződésben (ratifikálására augusztus 3-án kerül sor) felosztja Nagy-Bulgáriát, és a maradék Bolgár fejedelemséget kivonja Oroszország befolyása alól (orosz megszállását csak 9 hónapra engedélyezi); jóváhagyja a Nišsel, Vranjával és Pirottal gyarapodó Szerbia, az Észak-Dobrudzsával (valamint a Kígyó-szigettel) Raszovótól Mangaliáig gyarapodó Románia, valamint a területét ugyancsak megnövelő és adriai kijárathoz jutó Montenegró teljes függetlenségét (bár Spizza/Sutomore körzete a Monarchiához kerül, s a montenegrói tengerpartot az osztrák-magyar hadiflotta ellenőrizheti); Görögország megkapja Thesszáliát; a Monarchiának engedélyezik Bosznia és Hercegovina okkupálását; a Novipazari szandzsákot az Osztrák-Magyar Monarchia ugyancsak okkupálhatja. A török fennhatóság alatt maradó Ciprus brit megszállás és közigazgatás alá kerül. A római katolikus albánok francia támogatással Mirditë területére vonatkozó szűk autonómiát kapnak. A berlini kongresszus után - mivel a kongresszuson Németország nem támogatta Oroszországot - kiéleződnek az orosz-német ellentétek, melyeket Németország védővám-politikája 1879-től még jobban elmérgesít. Bár az eddig birodalmi területnek számító Balkán olyan nemzetállami területté válik, amelyen jelen van az Oszmán Birodalom, a balkáni kisállamok számára a rendezés kiábrándító. kapcsolódó térképek: 65 66 67 70 71 72 72 74 95 98 99 100 101 104 106 107 108 117 173 257 258 323 324 327 329 330 333
