Angol-porosz semlegességi szerződés (whitehall-i vagy westminsteri konvenció): Poroszország részéről az Ausztriához közeledő Oroszországgal szemben, valamint a koloniális téren fő rivális Franciaország sakkban tartására a kontinensen. Válaszul Erzsébet cárnő februárban felmondja az 1755. szept. 30-ai poroszellenes orosz-angol segítségnyújtási szerződést. Megindul a század első felét jellemző szövetségek radikális átrendeződése ("szövetségek megfordítása" vagy "diplomáciai forradalom"). kapcsolódó térképek: 33
1761. aug. 15.
A Bourbon-dinasztia spanyol, francia és pármai ága családi paktumot köt Anglia ellen.
1761. okt. 5.
Id. William Pitt angol miniszterelnök bukása után az 1762. januárjában kezdődő angol-spanyol háborúra való tekintettel Anglia - mielőbbi európai békekötést javasolva - beszünteti Poroszország támogatását.
1768. febr. 24.
A neki szánt bábszereppel szakító Szaniszló Ágost vezetésével életbe léptetett 1764-es reformokat likvidáló lengyel-orosz varsói szerződés aláírása, amelynek értelmében a "disszidensek" egyenjogúak a római katolikusokkal (azt ezt tartalmazó március 5-i "toleranciatörvényt" Oroszország, Poroszország, Anglia és Dánia garantálja), de Lengyelországban a katolikus marad az uralkodó vallás (a király csak katolikus lehet). A cárnő egyúttal garantálja az alkotmányt a nemesség "kardinális jogaival".
1783. szept. 3.
A párizsi angol-amerikai béke értelmében Anglia elismeri a Franciaország által is támogatott USA függetlenségét.
1795. máj. 20.
Ausztria és Anglia szövetségi szerződést köt, amely szerint előbbi 200 ezer katonát, utóbbi pénzt ad a franciaellenes háborúhoz. Budán kivégzik a magyar "jakubinus" összesküvés vezetői.
1795. aug. 19.
Anglia hadat üzen Hollandiának.
1799. ápr. 50.
A második lengyel légió veresége Magnanónál a Szuvorov vezette oroszoktól.
1799. júl.
Anglia és Oroszország közös hadicélként deklarálja Dél-Franciaország elfoglalását, a Francia Köztársaság felszámolását és a királyság helyreállítását.
1800. okt. 14.
I. Pál ill. a külügyek irányítója, Fjodor Rosztopcsin gróf (Anglia felé a fegyveres semlegességet hangoztató) britellenes terve porosz, osztrák és francia részvétellel az Oszmán Birodalom felosztására: Oroszország igényt tart Moldvára, Ruméliára és Konstantinápolyra, a többi (Bosznia, Szerbia, Havasalföld) Ausztriáé és Poroszországé lehet; Görögország és a szigetek egy köztársaságot alkotnának a négy hatalom védnöksége alatt, Egyiptom Franciországé; egy orosz hadsereg Perzsián át szétverné a brit uralmat Indiában.
1802. márc. 27.
A lunévillei békeszerződés után magára maradt Anglia megköti Franciaországgal az amiens-i békét. Ebben de facto elismeri a Francia Köztársaságot, visszaszolgáltatja az elfoglalt francia gyarmati területek túlyomó részét, lemond Máltáról, kiüríti a Napóleon után megszállt Egyiptomot (a brit csapatok 1803-ra távoznak), míg a franciák elhagyják Nápolyt. Egy évtized után rövid béke köszönt Európára. kapcsolódó térképek: 52
1803. máj. 18.
Anglia az amiens-i békefeltételek megsértése miatt hadat üzen Franciaországnak. Ezzel kitör az angol-francia háború. Napóleon a hónap folyamán elfoglalja Hannovert.
1805. ápr. 11.
Szentpétervárott franciaellenes angol-orosz támadó szövetség létesül, amely szerint Oroszország 100 ezres hadsereget, Anglia pedig pénzt biztosít a franciaellenes háborúhoz
1805. okt. 17.
A Mack vezette osztrák haderő Ulm mellett kapitulál a franciák előtt, a francia hadsereg 20-án bevonul Ulmba. Charles-Maurice Talleyrand külügyminiszter javaslata Napóleonnak egy reális békéről Ausztriával. Eszerint nyugati területekért (Velence, Tirol, Svábföld, stb.) cserében Ausztria megkapja Havasalföldet, Moldvát, Besszarábiát és Észak-Bulgáriát. Ezzel Oroszország természetes ellenségévé válva, Ausztria francia szövetségre kényszerül, Anglia pedig elszigetelődik a kontinensen (Poroszországot Talleyrand nem számítja a nagyhatalmak közé).
1805. okt. 21.
A brit flotta, Horatio Nelson admirális parancsnoksága alatt súlyos vereséget mér az egyesült francia-spanyol flottára a trafalgari tengeri csatában. Ez lehetetlenné teszi az 1803 óta tervezett francia partraszállást, és biztosítja a továbbiakban Anglia korlátlan tengeri fölényét.
1806. márc.
A francia oldalon álló Ali janinai pasa sokadik kísérlete a volt Velencei Albánia elfoglalására. Poroszország francia nyomásra elfoglalja Hannovert, és az északi-tengeri kikötőket lezárja Anglia elől. kapcsolódó térképek: 44
1806. máj. 16.
Anglia elrendeli a kereskedelmi zárlatot Franciaország ellen.
1806. jún. 11.
Anglia hadat üzen Poroszországnak. Kíméletlen tengeri háború kezdődik a porosz hajók ellen.
1806. okt. 9.
Ultimátuma elutasítása után Poroszország hadüzenetével elkezdődik a negyedik koalíció (Anglia, Oroszország, Poroszország, Svédország) háborúja Franciaország ellen (1806-1807).
1807. jan. 7.
Anglia elrendeli minden francia vagy Franciaországgal szövetséges hajó elkobzását.
