Megalakul az Ibrahim Rugova vezette ellenzéki Kosovói Demokratikus Liga. A bíróság 1990 szept. 12-én jegyzi be.
1992. máj. 24.
Illegális parlamenti és elnökválasztás Kosovóban, amelyet a szerb vezetés alkotmányellenesnek és érvénytelennek nyilvánít. A parlamenti választáson a Demokratikus Liga győz, a köztársaság elnöke a liga vezetője, a passzív ellenállást hirdető Ibrahim Rugova író lesz. Máj. kapcsolódó térképek: 257
1992. szept. 1.
Meksi albán kormányfő és Rugova kosovói elnöki talákozója.
1992. szept.
B. Butrosz-Gáli ENSZ-főtitkárnak a Közgyűlés számára készített jelentése szerint az egyetemes jogok (benne az emberi jogok és a béke megőrzése) előbbre valók az állami szuverenitás hagyományos elvénél azaz az előbbiek érdekében elfogadható a belügyekbe való beavatkozás.
1997. nov.
Az októbertől kezdődő merényletek előterében az év végére megerősödő Kosovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) 1998. jan. 4-én bejelenti, hogy harcot kezd Kosovo és Albánia egyesítéséért, majd februárig ellenőrzése alá vonja a tartomány egyharmadát ("Szabad Kosovo"). A szerb rendőrség és katonaság márc. 5-től összehangolt akciót indít a felszabadított terület felszámolására. A mérsékelt irányzat az 1998. márc. 22-i parlamenti és elnökválasztásra koncentrál, amely ismét Rugova és pártja győzelmét hozza (a nemzetközi közvetítést elutasító 1998. ápr. 23-i szerbiai népszavazás pillanatától azután már albán-szerb határincidensekre is sor kerül). A sikeres szerb offenzívát NATO-ultimátumban állítja meg, majd az 1998. okt. 13-i Milošević-Holbrooke egyezmény megpróbálja befagyasztani a kosovói kérdést (a harcok mérlege 1,8 ezer albán és 400 szerb halott, valamint 250 ezer albán menekült). Az egyezmény értelmében az EBESZ fegyvertelen megfigyelőket küld a tartományba. Az újabb tárgyalások kudarca után a három új taggal épp hogy kibővült NATO 1999. márc. 24-én az ENSZ felhatalmazása nélkül megtámadja Kis-Jugoszláviát.
