Az orosz és montenegrói csapatok megkezdik Raguza október 2-ig tartó - sikertelen ostromát. A együttműködés betetőzéseként I. Péter montenegrói uralkodó I. Sándorhoz cárhoz intézett levelében javasolja egy Montenegróból, Hercegovinából, Dalmáciából, Albánia egy részéből és Raguzából álló nagy állam létrehozását, Raguza fővárossal, saját fejedelemsége alatt, orosz védnökséggel. kapcsolódó térképek: 36 327
1880. júl. 23.
Az albán Prizreni Liga gjirokastrai gyűlése elhatározza Albánia autonómiájának kikiáltását és ideiglenes kormány alakítását.
1897. máj. 8.
Osztrák-orosz megegyezés ("közel-keleti Antant") Szentpétervárott a balkáni status quo fenntartásáról, annak felborulása esetén pedig a térség felosztásról: eszerint a Monarchia kapná Bosznia-Hercegovinát és Szandzsákot, Janina és Szkutari között létre kellene hozni Albániát, a többi területen pedig a kisállamok osztozhatnak, az erőegyensúly szem előtt tartásával. Ettől kezdve a két hatalom együttműködik a keleti kérdés kiéleződésének megakadályozásában. Az egyesült angol-francia-orosz kérdés kiéleződésének megakadályozásában. Az egyesült angol-francia-orosz-német-olasz-osztrák/magyar flotta a görögöket támogatja.
1899. jan. 29. - jan. 30.
A korábban szétvert Prizreni Liga utódjaként megalakul a Peja/Pejëi Liga (új Albán Liga), amely célul tűzi az önálló Albánia megteremtését "Janina és a Shkodrai-tó között". Mérsékelt kisebbségi szárnya szerint korlátozott, a radikálisabb többségi szárny szerint teljes autonómiával. A liga elnöke a radikális Hadzsi Mulla Zeka lesz. Aszervezetet a Porta 1902-ben felszámolja, Zekát meggyilkolják.
1899. máj. 17.
Oroszország vétót jelent be a független Albánia tervével szemben.
1903. okt. 3.
Ferenc József császár és II. Miklós cár szeptember 30-okt 3-I találkozóján az ausztriai Mürzstegben, reagálásként az Ilindeni-felkelés vérbefojtására - és az általános reformokat szorgalmazó szeptemberi brit javaslatra -, titkos megegyezés a Macedóniára korlátozott reformok szükségességéről. A két nagyhatalom nyomást gyakorol a Portára, hogy Macedónia (illetve Bitolai, Szaloniki és Koszovói vilajet, a reformtervezet osztrák-magyar kérésre nem érinti a Szandzsákot és Albániát, orosz kérésre pedig az Edirnei vilajetet, azaz a nagyhatalmak érdekszférájába tartozó területeket) főkormányzósági státust kapjon, külföldi tanácsadókkal és rendfenntartókkal. Eszerint a területet etnikai alapon körzetekre osztják, s a nemzetközi (francia, olasz, angol, osztrák, orosz) csendőrség a felosztásnak megfelelően szállja meg. A macedóniai albánokat a felosztástól való félelem önvédelmi egységek létre hozására készteti. A reformtervezetet (amely ellen Anglia berzenkedik) okt. 9-én a Porta elé terjesztik.
1905.
A Porta beleegyezik Macedónia pénzügyeinek nemzetközi ellenőrzésébe.
1905.
Bosznia-Hercegovinában Szarajevó központtal önállósul a szerb ortodox egyház . kapcsolódó térképek: 173
1905.
Rilai kongresszusán kettészakad VMRo (amely a Kelet-Trákia képviseletéről lemondva tulajdonképpen ekkor veszi fel nevét): többségének célja az egyesülés Bulgáriával, kisebbsége a független Macedónia híve.
1905.
Athénban megalakul a progörög Macedón Bizottság . kapcsolódó térképek: 97
1912. nov. 5.
A Monarchia Németországgal egyeztetett álláspontját a balkáni status quo megbontásáról. Eszerint a szerb államok (Szerbia és Montenegró) területi növekedése csak akkor elfogadható, ha szorosan a Monarchiához csatlakoznak; Szerbia nem kaphat tengeri kijáratot; életképes Albániát kell létrehozni; Románia kapjon területi rekompenzációt a megnagyobbodó Bulgáriától.
1912. nov. 28.
A valona/vlorëi nemzetgyűlés proklamálja Albánia függetlenségét. Az ideiglenes kormány élére Ismail Kemal kerül . kapcsolódó térképek: 96 98 332
1912. nov. 28.
/15. A szeptember-októberi választások után összeül az utolsó, IV. Állami Duma.
1912. dec. 20.
A nagyhatalmak londoni nagyköveti konferenciája elsősorban a Monarchia követelését és Olaszország kérését teljesítve elutasítja Szerbia igényét tengeri kijáratra, és elismeri a hat nagyhatalom védnöksége alatt álló autonóm Albániát. A Monarchia és Olaszország körvonalazza (nagylelkű) álláspontját az albán határok kérdésében . kapcsolódó térképek: 98
1913. márc. 11.
A londoni konferencia Szkutari Albániához csatolásáról dönt. Montenegró azonban folytatja a város ostromát.
1913. márc. 26.
A londoni konferencia kompromisszumos megoldásként ideiglenesen a Balkán Szövetség javaslatánál nagyobb, de etnikai határainál kisebb Albániát körvonalaz . kapcsolódó térképek: 98
1913. márc. 26.
A bolgár csapatok elfoglalják Drinápolyt, majd a Konstantinápolyt védő csataldzsai sáncokhoz érnek.
A Monarchia és Olaszország titkos szerződést köt Albánia felosztására . kapcsolódó térképek: 98
1913. máj. 30.
Az első Balkán-háborút lezáró londoni békével az Oszmán Birodalom kiszorul Európából (az Enosz-Midia vonal csak a főváros előterét hagyja kezén). A török területek elosztását és Albánia sorsát a nagyhatalmak a Balkán Szövetségre bízzák. Görögország annektálja Krétát. Bulgária a Balkán legnagyobb államává válik. A Porta elismeri Albániát, s júniusban kivonja területéről csapatait. Mivel a győztesek nem tudnak megegyezni a zsákmányon, a londoni béke értelmében a cárhoz fordulnak, aki Bulgária rovására készül dönteni (Bulgária kárpótolja Romániát, s ismerje el a szerbek macedóniai igényét) . kapcsolódó térképek: 96 100 102 102 105 108
