A lunévillei békeszerződés után magára maradt Anglia megköti Franciaországgal az amiens-i békét. Ebben de facto elismeri a Francia Köztársaságot, visszaszolgáltatja az elfoglalt francia gyarmati területek túlyomó részét, lemond Máltáról, kiüríti a Napóleon után megszállt Egyiptomot (a brit csapatok 1803-ra távoznak), míg a franciák elhagyják Nápolyt. Egy évtized után rövid béke köszönt Európára. kapcsolódó térképek: 52
1802. jún. 3.
Franciaország és Oroszország elfogadja a német államok általános területi kárpótlásának tervét az elvesztett Rajna-balpartért.
1802. jún. 10.
I. Sándor orosz és III. Frigyes Vilmos porosz uralkodó találkozója Memelben.
1802. jún. 25.
Francia-török békekötés, amelyben Napóleon visszadja a Portának a ténylegesen már amúgysem birtokolt Egyiptomot. A békében Napóleon megújítja az 1740-es kapitulációkat is, amelyek értelmében Franciaország az Oszmán Birodalom római katolikusainak protektora.
Franciaország és Oroszország a regensburgi birodalmi gyűlés elé terjeszti a területi kárpótlás tervét.
1802. szept. 5.
Francia-porosz-bajor egyezmény a területi kárpótlás akár fegyverrel történő megvalósításáról.
1802. szept. 11.
Piemont maradéka is francia megyévé lesz, az uralkodó pedig Szardíniai birtokaira menekül. Az annexió a francia-orosz béke megsértését is jelenti.
1802. dec. 26.
A bécsi francia-osztrák konvencióban Ausztria elfogadja a francia-orosz tervet a Német-római Birodalom átalakítására.
1802.
Az Oszmán Birodalom belzavarai közepette felerősödő orosz nyomásra a Porta újabb hatti-humajunban erősíti meg a még a kücsük-kajnardzsai szerződésben rögzített autonómiát a román fejedelemségekben. Ugyanekkor hét évben szabja meg a fejedelmek uralkodásának időtartamát, és gyakorlatilag leválthatatlanná teszi őket. Leszögezi, hogy orosz jóváhagyás nélkül a Porta jelöltje nem nevezhető ki fejedelemnek, ami megerősíti az orosz befolyást a fejedelemségekben. A Porta a fejedelemségek élére Constantin Ypsilanti (Havasalföld) és Alexander Murusi (Moldva) orosz jelölteket nevezi ki.
